Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eltűnt csapatok nyomában 7.rész: Toyota

2011.06.28

A Toyota szerepvállalása a rallyban tipikusan japán módon kezdődött, miszerint maguktól csak úgy nem lépnek. Ove Andersson, aki a 70-es években az egyik legnagyobb sztár volt, visszavonulása után belekezdett a saját kis üzletébe. A Renault és a Peugeot foglaltak voltak, így Jean Luc Thérier-vel az oldalán elkezdett Toyotákat felkészíteni, először Svédországban, majd Kölnben (innen erednek a gyári toyoták K-AM ... rendszámai is). Itt kezdődött az a 20 évig tartó "párharc", ami Andersson és a Toyota közt folyt, nem másról, minthogy milyen autót használjanak. A japán vezetés a Celicát akarta promotálni, ami egy sportszalon volt, Andersson pedig a jóval kisebb és agilisebb Corollát. A főnökök azonban erősebbek voltak, így a Corolla WRC bemutatkozásáig gyakorlatilag a Toyota végig a Celicával versenyzett (habár hozzá kell tenni, hogy első győzelmüket egy Corollával érték el 1975-ben). Na de erről máskor.

A B-csoport betiltása után a Lancia egyeduralma teljesen egyértelmű volt, egyszerűen senki sem tudta őket megverni, mivel csak nekik volt a kategória megszületésekor beleillő autójuk.

 

110627_toy88.jpg

A Toyota 1.5 évvel az A-csoport létrehozása után alkotta meg a Celicát, a márka első négykerékhajtású autóját, ami 1988-ban mutatkozott be a pályákon, méghozzá a Korzika Rallyn. Bár a Toyotának volt már tapasztalata, a Celica volt az első autó, ami Xtrac váltót és hidraulikus aktív középső diffit kapott; ezekkel, de amúgy is az egész autóval meggyűlt a baja a TTE-nek (Toyota Team Europe); Korzikán Eriksson hatodik lett, de több, mint 17 (!!) percet kapott Auriol-tól. A csapat ezután háromszor szerzett pontot, ebből Eriksson egy hatodik, Waldegaard pedig a szezonzárón egy harmadik hellyel vette ki a részét; a harmadik pontszerzés egy privát Supra Turboval volt...

 

110627_toy89.jpg

1989-ben tehát a kérdés az volt, hogy a Toyota tud-e ennél jobbat. A válasz az igen volt, hiszen már Monte Carloban sikerült egy ötödik és egy hatodik helyet szerezni. Svédországban, az Acropolison és Argentínában nem szereztek pontot, a Szafarin pedig csak a kenyai szatellitcsapat állt rajthoz, bár Waldegaard és Duncan megszerezték a negyedik-ötödik helyet. Nem kellett sokat verni az első győzelemig sem, amit Kankkunen szolgáltatott az Ausztrál Rallyn, kettősgyőzelmet aratva Erikssonnal. A Toyota év végén második, Kankkunen pedig harmadik lett; KKK ennek ellenére távozott a Lanciához, helyére pedig az akkor még szinte ismeretlen Carlos Sainz került.

 

110627_toy90.jpg

1990 hozta a fordulatot, hiszen a csapat és az autó is beérett a bajnoki címre. Monte Carloban jól indult a szezon, hiszen Sainz második lett Auriol Lanciája mögött. Svédországban nem sikerült a pontszerzés, de utána megindult a gépezet: Waldegaard nyert a Szafarin, Sainz pedig az Acropolison, Új-Zélandon, Finnországban és Nagy-Britanniában. A csapat ezzel megszerezte a második helyet, Sainz viszont fölényesen nyerte a bajnokságot, első világbajnoki címét szerezve ezzel.

 

110627_toy91.jpg

1991-ben tovább folytatódott a dominancia, bár a szerencse forgandó volt. Hiába nyert Schwarz Spanyolországban, Sainz pedig Monte Carloban, Argentínában, Portugáliában, Korzikán és Új-Zélandon, eggyel többször esett ki Kankkunennél, aki így megnyerte a VB-t Sainz előtt, míg a Toyota ismét második lett a Lancia mögött.

 

110627_toy92.jpg

1992 új autót hozott, az ST165-öt az ST 185-ös Celica váltotta. A ráncfelvarrás mellett javítottak a hűtésen és változtattak a futóművön is, valamint a megbízhatóság is javult. Egyvalami romlott, az pedig a kezelhetőség volt; ezt a középső aktív diffi viszkó rendszerűre cserélésével oldották meg. A Montén mutatkozott be az autó, elindítva egy három éves menetelést. Sainz nyert a Szafarin, Új-Zélandon, Spanyolországban és Nagy-Britanniában, és megszerezte második (egyben utolsó) VB-címét, de a Toyota ismét alulmaradt a Lanciával szemben.

 

110627_toy93.jpg

1993-ra Sainz és Schwarz elmentek, helyettük jött Kankkunen és Auriol. Ez nagyban előrelendítette a csapat szekerét, és a Fordon kívül senki sem ért a közelükbe. Auriol megnyerte a Montét, Mats Jonsson nyert Svédországban, Kankkunen pedig a Szafarin, Argentínában, Finnországban, Ausztráliában és Nagy-Britanniában sem talált legyőzőre. Ezen eredmények hozzásegítették a Toyotát az első gyártói VB-címükhöz, Kankkunen pedig szintén bajnokként locsolhatta a pezsgőt, míg Auriol harmadik lett év végén.

110627_toy94.jpg

1994 volt az utolsó éve az ST185-nek, de ez egyáltalán nem látszott sem az autón, sem a csapaton. A pilótafelállás maradt, viszont Kankkunennek nem sikerült nyernie ebben az évben. Nem úgy Auriolnak, aki Korzikán, Argentínában és San Remoban is győzedelmeskedett, míg Ian Duncan a Szafari Rallyt nyerte meg. A Toyota megszerezte második gyártói VB-címét, míg Auriol is bajnok lett, így ismét teljes volt a Toyota öröme-eddig utoljára...

 

110627_toy95.jpg

1995 már nagyon nem volt ugyanaz, mint az utóbbi évek. Pedig minden szépen indult, hiszen bemutatkozott az ST205, ami talán a legszebb Celica, mégis borzalmasan alkalmatlan volt a normális versenyzésre. Lapos volt mint egy tepsi (alig lehetett belőle kilátni), lehetetlen volt a súlyeloszlása, a futómű eléggé bonyolultra sikeredett, ráadásul az FIA visszavette a turbószűkítők méretét 38-ról 34mm-re. Ez azt jelentette, hogy a Toyota motorerő-előnye eltűnt, a többi tulajdonság pedig teljesen versenyképtelenné tette az autót. Végső elkeseredésükben a Toyotások beépítettek egy rendszert, ami kikerülte a turbószűkítőt, több erőhöz juttatva az autót. Ez körülbelül májusban történt, de csak az októberi Catalunya Rallyn vették észre. Az autó addig egy versenyt nyert, Korzikán Auriollal. Az FIA eltiltotta a Toyotát egy évre a Rally VB-től és elvette a '95-ben addig szerzett pontjaikat, gyakorlatilag befejezve Celica gyári rally-karrierjét is.

 

110627_toy96.jpg

1996-ban a Celica és Kankkunen feltűnt azért párszor, mindig a helyi kereskedő csapataként nevezve (pl. Toyota Team Australia), és tesztelve főleg a Corolla WRC miatt. Egy második, egy harmadik és egy negyedik helyet gyűjtött be KKK, hetedikként végezve az év végi értékelésben. De mindez nem számított, hiszen a Corolla fejlesztése volt a fontos.

 

110628_toy97.jpg

Az igazi fordulatot 1997 hozta, a WRC-kategóriával. Andersson végre megkapta az engedélyt, hogy a Corollából faragjon raliautót: a kis Corolla megkapta a Celica motorját és hajtásláncát, azzal együtt, hogy sokkal kisebb volt az elődjénél, viszont a tengelytávja közel ugyanakkora volt. Ez a stabilitás szempontjából jó, a kis autó viszont felvetett pár problémát, például a szervizelhetőségét és az alkatrészek elhelyezését. A Corolla legdurvább utcai verziója is elsőkerékhajtásos, 1.6-os motorral felszerelt változat volt, inne látható, hogy a 2.0-ás motor kicsit be lett passzírozva... De mielőtt bemutatták, előtte Portugáliában Loix második lett, Argentínában Auriol és Grönholm megszerezték a negyedik-ötödik helyet az öregecske Celicával, Finnországban pedig Auriol a nyolcadik lett már a Corollával, de a részeredmények biztatóak voltak. San Remo-ban Loix ötödik lett, Ausztráliában Auriol harmadik, Nagy-Britanniában Grönholm pedig ötödik.

 

 

110628_toy98.jpg

Következett 1998, a csapathoz pedig visszatért Carlos Sainz. A szezon kiválóan indult, hiszen Sainz megnyerte a Montét, utána második lett Svédországban, Portugáliában, Argentínában, Finnországban és Ausztráliában, közben megnyerve az Új-Zéland Rallyt is. Auriol sem volt tétlen, megnyerte a Catalunya Rallyt, valamint második lett Görögországban és Új-Zélandon. Loix is szerzett egy második helyet, méghozzá Spanyolországban, aminek az volt a pikanteriája, hogy ő volt gyári pontszerzőnek nevezve, nem a győztes Auriol... A szezonzáróra úgy érkeztek, hogy Mäkinen egy ponttal vezetett Sainz előtt. Tommi azonban kikapálta a Lancer jobb hátsó futóművét, etapon a rendőr pedig leintette, így kiesett. Sainz ekkor második volt, tehát csak be kellett érnie. Az utolsó szakasz a Margam Park volt, aminek a vége előtt körülbelül 700 méterrel lángolni kezdett a Toyota alja, majd 500 méterrel a cél előtt Sainz félrehúzódott. Mivel Auriol sem szerzett pontot, a bajnoki cím a Mitsubishié, valamint Mäkinené lett.

 

110628_toy99.jpg

1999-ben már pletykálták, hogy a Toyota a WRC helyett a Forma1-et fogja választani, és már akár szezon végén távozhatnak. Ezt a San Remo Rallyn "bejelentette" Ove Andersson, állítva, hogy "a Toyota fókusza más szakág felé fordul". A győzelmek ebben az évben is ritkaságszámba mentek, Sainz például egyszer sem nyert, és Auriol is csak Kínában tudott győzedelmeskedni. Grönholmra sem számíthattak már, hiszen ő már a Peugeot alkalmazásában állt, míg Loixra (és a Marlboro pénzére is) lecsapott a Mitsubishi. Bár rengeteg második helyet szerzett Auriol és Sainz, ez nem volt elég arra, hogy megállítsák Mäkinent, aki Auriol ausztráliai kiesésével már bajnokként pezsgőzött a célban. A gyártói címet viszont megszerezték, de Auriol csak harmadik lett; a szezon végén pedig a Toyota befejezte gyári pályafutását a VB-n.

 

Hát így ért véget a talán legsikeresebb japán gyártó története, bár mióta kiszálltak az F1-ből, azóta vannak találgatások a visszatérésről. 1999 után a Corollákat eladták privát csapatoknak, de egy-két fejlesztés azért történt, főleg a futómű terén; az autó így a VB-n is és a nemzeti bajnokságokban is versenyképes maradt még jópár évig. A csapat 2002-ben mutatkozott be a Forma1-ben, ahol semmi sikert sem arattak, és 2009-ben távoztak a szakágból. Tehát a legfőbb indok a távozásra az F1 volt, de a sikerek elmaradása, illetve a '95-ös turbóbotrány is nagy szerepet játszott a döntésben. A másik indok pedig ugyanaz volt, mint amivel az Audi is takarózik; "Amit el lehet érni, elértük.". A Toyota tehát ezzel búcsúzott 3 csapatbajnoki- és 4 versenyzői világbajnoki címmel a hátuk mögött. Hogy mit hoz a jövő? Senki sem tudja. Ove Andersson egy afrikai versenyen meghalt, így más csapatvezető után kellene nézni. Állítólag Japánban már teszteltek egy 1.6-os Yaris WRC-t, illetve nem szabad megfeledkezni a Corolla/Auris S2000-ről, bár sok jelentősége nincs az autónak. De egyre inkább úgy néz ki, hogy a Toyota végül Le Mans-ban köt ki.

fotos: internet; data: www.rallye-info.com / juwra.com

Következő rész: Seat