Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eltűnt csapatok nyomában 4. rész: Mitsubishi

2010.08.11

Kép Mint az a bevezetőben is olvasható, a Mitsubishi megnyerte első versenyét a VB-n, a Colt Lancerrel, ami egy -akkor tipikusan a nyugati országoknak importált, tipikusan japán- autó volt. Nem volt benne nagy motor, és például a hátsó futóműben laprugót alkalmaztak. Ezen megoldások miatt az autó nem volt gyors, de annál inkább strapabíró. Így főleg a hosszútávú versenyeken használták; a '74-es után a '76-os Safarit is Joginder Singh nyerte meg az autóval.

 

 

 

Kép Nos, ezekután a Mitsubishi 1988-ban bemutatta első "normális" rallyautóját, a Galant VR-4 -et. Ez kevesebb nagyravágyással készült, mint a Toyota vagy a Subaru korabeli autói, mégis sokkal sikeresebb volt azoknál. Ekkor alakult meg a híres-hírhedt Ralliart, ami egészen 2010-es bezárásáig a Mitsubishi rallyautóinak fejlesztője volt. Maga az autó kétliteres, turbós motorral és négykerékhajtással rendelkezett, sőt, később négykerék-korményzást is beépítettek, hogy növeljék az autó agilitását-de ezzel csak még egy "támadási felület" került az autóba. A Galant nagy volt és nehézkes, ámbár robosztus és strapabíró; ennek köszönhetően N4-ben még a Lancer RS (később Evo1) megjelenésekor is használták, no meg azért, mert ebből volt balkormányos változat is...

Kép 1989-ben első versenyük az Acropolis Rally volt, itt Jimmy McRae megszerezte a negyedik helyet, Shinozuka pedig a hetediket. Aztán Finnországban "csoda" történt: Mikael Ericsson nyert a Galanttal. Ezt követően Ausztráliában Shinozuka hetedik lett, Nagy-Britanniában Pentti Airikkala nyert, Vatanen pedig ötödik helyével tette fel az i-re a pontot. Év végén Airikkala tizennegyedik, a Mitsubishi negyedik lett. (Ericsson a Finn Rally előtt Lanciával ment, ezért nem "számít" úgymond a helyezése.)

 

 

Kép 1990 nem kezdődött jól a Mitsubishi számára, hiszen az első két versenyen kiesett mind Eriksson, mind Vatanen. Kenyában jött egy ötödik hely Shinozuka jóvoltából, de ezután megint három nullás futam. Finnországban viszont Vatanen második, Eriksson pedig harmadik lett. Ezután az eredmények is jöttek; Mäkinen Ausztráliában hetedik lett, Eriksson pedig ezüstérmet szerzett a RAC Rallyn. Ennek köszönhetően a Mitsubishi harmadik lett év végén (bár a Lancia és a Toyota mögött bőséggel lemaradtak); Eriksson a nyolcadik, míg Vatanen a tizenhatodik helyen zárta az évet.

 

 

Kép 1991 első versenyén, Monte Carloban a Mitsubishi viszonylag jól índított: Salonen nyolcadik lett. Svédországba nem utazott el a csapat, Kenyában és görögországban Shinozuka és Eriksson szereztek 10 pontot. Finnországban jött a szokásos feltámadás, Eriksson a harmadik lett (Salonen kizárása után, aki eredetileg 3. volt). Ausztráliában ennél is jobbak voltak: Eriksson második lett, Salonen pedig ötödik; A RAC Rallyn Eriksson ismét második, míg Salonen negyedik helyen végzett. Így a Mitsubishi év végén harmadik, Eriksson pedig ötödik lett. Ide tartozik, hogy a csak a pilóták versenyébe beleszámító Elefántcsontpart Rallyt Shinozuka megnyerte, ahogy a Svéd Rallyt is ugyanígy Eriksson.

Kép 1992-re világossá vált, hogy a Mitsubishi inkább a Dakart és a Pajerot preferálja, nem a VB-t és a Galantot. Az év első három versenyén szereztek húsz pontot (legjobb eredmény Salonen ötödik helye volt Svédországban). Ezután három nullás verseny következett, majd -menetrendszerűen- Finnországban támadt fel a csapat, s szerzett Lampi egy hatodik helyet. Ausztráliában Ross Dunkerton ötödik lett, Walesben Eriksson pedig hatodik. Ezzel a teljesítménnyel a Mitsubishi év végén ötödik lett. 

 

 

Kép Következett 1993, és Monte Carloban bemutatkozott a vadonatúj Lancer RS. Pilótának maradt Eriksson, mellé érkezett Schwarz. Az új autó teljesen más volt, mint a Galant: kisebb és agilisabb volt. A motor viszont egy az egyben került át a VR-4-ből, a másik különbség a hátsó multilink-felfüggesztésben rejlett. Az új járgány jól mutatkozott be, Eriksson negyedik, Schwarz hatodik lett. A következő két versenyen 21 pont állt a csapat házához, ezután következett a szokásos nullázás. Az Acropolison Eriksson viszont harmadik lett, de ezután megint csend. Aztán -szokás szerint- Finnországban indult be a szekér: Eriksson ötödik, Ausztráliában Dunkerton negyedik lett. A RAC Rallyn Eriksson viszont meg tudta szerezni a második helyet, bizonyítva, hogy a Lancer igenis képes dobogós eredményekre. A csapat negyedik, Eriksson hatodik lett.

Kép A Lancer bíztató eredményei után mindenki várakozással tekintett az 1994-es szezon elé. Ennek ellenére a csapatot a gyártók versenyében nem értékelték, mert sok versenyen el sem indult. Év közben érkezett az Evo II-es Lancer, ami a Safarin mutatkozott be (privátként) Shinozuka kezei között-és lett második. Eriksson ezt ismételte meg Görögországban, de már gyári színekben; Új-Zélandon Schwarz pedig harmadik lett. San Remo-ban mindkét autó műszaki hiba miatt esett ki. Egyébként az új Lancerben nem sok minden volt új; átdolgozták az első lökhárítót és a hátsó szárnyat a jobb leszorítóerő érdekében, a lengéscsillapítók pedig az Öhlinstől érkeztek (ezekkel némileg javult az A-s Lancer örökös gyenge pontja, a hátsó rugóút problémája).

Kép 1995 nagy változásokat hozott: a Mitsubishi inkább a rali kezdte preferálni a Dakar helyett, és a még jobb eredmények érdekében leszerződtették Tommi Mäkinent. Az év tökéletesen indult: egy negyedik és egy hatodik hely a Montén. Svédország ennél is jobb volt a team-nek: először arattak kettősgyőzelmet (Eriksson lett az első, Mäkinen a második). A Safarin mindkét gyári autó kiesett, Korzikán pedig bemutatkozott az Evo III. Újítás volt az elődökhöz képest igen agresszív első lökhárító, a hatalmas hátsó szárny. De a belső jobban megújult: aktívak lettek az első és hátsó differenciálművek is-először a történelemben. Az intercooler mérete, valamint a 34mm-es szűkítő bevezetése is a Lancer hosszú löketű motorjának kedvezett. Kezdésnek Aghini Korzikán harmadik lett; ezt követte egy ötödik hely és egy győzelem Erikssontól (utóbbi Ausztráliában-itt Mäkinen negyedik lett). Az utolsó két verseny nem úgy alakult, ahogy kellett volna: Aghini csak ötödik lett San Remoban, a RAC Rallyn pedig mindkét gyári autó kiesett. Így a Mitsubishi második lett év végén, míg Eriksson harmadik, Mäkinen pedig ötödik helyen zárt (a Toyota kizárása után).

Kép 1996-ban már bajnoki esélyest láttak mind a csapatban, mind pedig Mäkinenben. Ennek megfelelően indult a szezon: Tommi megnyerte a Montét, aztán Svédországban pedig duplázott. A Safarin nem szerzett pontot a Mitsubishi, ám az Acropolison Mäkinen második lett. Ezt követte egy győzelem Argentínában (itt Burns negyedik lett), majd mégegy Finnországban, ahol Lampi nyolcadik lett. Ausztráliában ismét nyert Mäkinen, és ezzel meg is szerezte a bajnoki címet; ugyanitt Burns ötödik lett. Aztán innentől kezdve nem is erőlködtek: alig szereztek pár pontot San Remo-ban és Angliában, így a gyártói cím elúszott, bár Mäkinen bajnok lett, Burns pedig kilencedik.

 

Kép 1997-ben megérkezett a VB-re is a vadiúj Evo IV. Maga az Evo is modellváltáson esett át, így annyira nem ment csodaszámba a drasztikus átalakulás. De nem csak a külső újult meg: a motor átkerült a motortér jobb oldalából a balra, új, könnyebb dugattyúkat, vezérműtengelyt, turbót kapott, és a légbefúváson is változtattak. Az új motorpozíció miatt a fokozatok egyszerűsödtek a motor és a váltó közt. Ezenkívül először került szekvenciális váltó az autóba, a hátsó felfüggesztés pedig teljesen új, független multilink-rendszerű lett egy rugóstaggal kiegészítve.

 

 

Kép Maga az év ismét jól kezdődött, bár Mäkinen csak harmadik lett a Montén, ahogy Svédországban is. A Mitsubishi ettől az évtől kezdte a kettes számú autóját Carismának feltüntetni, üzleti okok miatt (néhol a Lancer Carisma GT-ként futott). Mäkinen kiesett a Safarin, de Burns második lett. Ezután Portugáliában és Spanyolországban nyert Mäkinen, Korzikán viszont közel 200-zal elütött egy pályán kóricáló tehenet. Lezuhantak egy szakadékba, és bár ők nem sérültek meg, az autó rommá törött. Argentínában nyert Mäkinen, az Acropolison Tommi harmadik, Burns negyedik lett. Új-Zélandon Burns ismét hozott egy negyedik helyet, Finnországban pedig megint nyert Mäkinen. Ezt követte egy negyedik hely Burnstől, és egy harmadik Mäkinentől. Ausztráliában Mäkinen második lett (így a bajnoki címről a RAC Rally döntött), Burns pedig ismét negyedik. És hiába nyerte meg McRae az utolsó versenyt, az 1 pont, amire Mäkinennek a címvédéshez szüksége volt végül meglett. Így Mäkinen megismételte a tavalyi eredményét, és Burns is hetedik lett; a Mitsubishi a harmadik helyen végzett.

Kép 1998-ban a cél nem lehetett más: megszerezni a konstruktőri és a versenyzői bajnoki címeket. Az év rosszul indult: Mäkinen kiesett, Burns csak negyedik lett a Montén. Svédországban javítottak, hiszen Mäkinen nyert, csakúgy, mint Burns Kenyában-ez egyben első győzelme is volt, valamint az Evo IV utolsója is. Portugáliában Mäkinen ismét kiesett, Burns negyedik lett. Ezt követően, a Catalunya Rallyn mutatkozott be az új Evo V. Átdolgozott aerodinamika, 1770mm-es szélesség jelentette az újdonságot; persze a motor, a hajtás ás a futómű tovább finomodott. Apropó futómű: a csapat az FIA speciális engedélyével átalakíthatta a hátsó ajtókat és kerékíveket jobban, mint azt az A csoport szabályai engedik-mindezt a nagyon akart hátsó rugóút növeléséért. Az új autó mindenesetre jól mutatkozott be, hiszen Mäkinen a harmadik, Burns pedig a negyedik lett. Korzikán mindkét Lancer kiesett, de ezek után ez az autó vált az évtized legsikeresebbjévé: bár csak 9 versenyen indult, ebből ötöt megnyert! Argentínában nyert Mäkinen, Burns ismét a negyedik lett. Az Acropolison ismét kiesett mindkét Lancer, Új-Zélandon pedig harmadik lett Mäkinen. A hátralévő négy futamból hármat megnyert Mäkinen, egyet pedig Burns, így a Mitsubishi -először- megynerte a gyártói bajnokságot. Bár Mäkinen nagy hajrát kivágott, a döntés megint a RAC rallyra maradt. Itt történt az az emlékezetes eset, hogy Tommi megpróbált egy baleset után három kerékkel teljesíteni 2 gyorsaságit, de az etapon a rendőr félreállította, így kiesett. Ezután a bajnoki címről mindenki lemondott a Mitsunál. Azután Sainz az utolsó gyors-és a cím-kapujában kiesett, így Mäkinen harmadszorra is bajnok lett, míg Burns a hatodik.

Kép 1999 új Evo-t, új szponzort és új kettes számú pilótát hozott. A Lancer gyakorlatilag ugyanaz maradt, egyedül új első lökhárító és hátsó szárny került rá. Az új szponzor a Marlboro volt, így az egész alakulat piros-fehérbe öltözött. Burns ment a Subaruhoz, helyére Freddy Loix érkezett. Mäkinen nyert Monte Carloban és Svédországban, a Safarin viszont kizárták (idegen segítség miatt), Loix pedig egy szaltóval vonta ki magát a forgalomból. Portugáliában Loix helyett Grönholm vezetett, ráadásul sokkal jobban-végig dobogóközelben volt, de a Mäkinent is visszavető hajtásgondok miatt kiesett. Spanyolországban 3-4. helyen végeztek, ahogy Görögországban és Ausztráliában is. Tommi közben megnyerte a San Remo Rallyt és az Új-Zéland Rallyt, eközben Loix negyedik lett Olaszországban és ötödik Walesben. Mäkinen megnyerte ismét a bajnokságot, a Mitsubishi harmadik lett.

Kép 2000-ben már nagyon érett, hogy valaki letaszítsa Mäkinent a trónról. Ennek ellenére ő nyert Monte Carloban és második lett Svédországban. A Safarin mindkét autó kiesett, Portugáliában is csak Loix hatodik helyével szereztek pontokat. Spanyolországban Mäkinen negyedik, Argentínában harmadik lett. Az Acropolison ismét 0 pontot szereztek, ahogy Új-Zélandon is. Finnországban már új lökhártó, futmű és diffik is jöttek, de Mäkinen csak negyedik lett. Cipruson sem volt szerencséjük, bár sorra nyerték a szakaszokat, Loix 8, Mäkinen csak 5. lett. Korzikán mindketten összetörték az autót, ugyanazon a pályán, csak Loix az első, Mäkinen az utolsó napon. San Remo-ban Mäkinen harmadik helyével maradt harcban a címért, Ausztráliában pedig nyert, de szabálytalan turbó miatt kizárták, így elveszítette a VB-címét. Nagy-Britanniában pedig sorozatos hibák miatt lett harmadik. Év végén a Mitsubishi negyedik, Mäkinen csak ötödik lett.

Kép 2001-ben változott az Evo: bár a csapat ezt is A-s autónak mondta, közel sem volt az. Bár már az Evo V is "áthágott" néhány szabályt, az Evo 6.5 már inkább volt WRC. Sok motoralkatrészt kicseréltek A csoporton "kívülire", és a hátsó rugóút is drasztikusan nőtt; pluszban járt a kocsihoz még egy új design is. Az évet két részre lehet bontani: a WRC előtti és utáni időszak. A Montén jól kezdtek a fiúk: Mäkinen nyert, Loix hatodik lett. Svédországabn Mäkinen az utoló napon esett ki, Rädström viszont második lett. Portugáliában Mäkinen ismét nyert, Spanyolországban pedig a harmadik helyet szerezte meg, Loix a negyediket. Argentínában Mäkinen hatalmas hátrányba került a pályatakarítás miatt, de ő végül negyedikként, Loix pedig hatodikként zárt. Cipruson a pálya koszossága miatt Mäkinen beesett az erdőbe, de Loix azért hozott egy ötödik helyet. Az Acropolison ismét söpörhetett a négyszeres bajnok, de így is felküzdötte magát a negyedik helyre. Kenyában aztán ismét nyert Mäkinen, Loix pedig az ötödik lett. Finnországban nyerni készült Tommi, de már az első gyorson kiütötte a Lancer bal első futóművét. Loix nem mutatott sokat, ahogy Gardemeister sem; bár utóbbi rendesen meghempergette a Carismát. Új-Zélandon a söprés miatt Mäkinen megint annyit veszített, hogy csak a nyolcadik helyre tudta magát feltornázni. Így ezzel a nem túl dicső szerepléssel ért véget a Mitsubishi A-csoportos karrierje a VB-n.

Kép Már év közben is terjengtek hírek és képek a készülő Lancer WRC-ről, aminek alapját az új Evo VII adta. Később bemutattak egy demóautót, de az messze volt a valóságtól. Az első fotók augusztus elején jelentek meg a gépről, amit bár Lancernek hívtak, a testvérmodell Cedia volt az alap. Magát az autót a nagyközönségnek a San Remo Rally előtt mutatták be, nagy reményeket fűzve hozzá. Ez a kocsi ugyebár már a WRC szabályok szerint épült; így természetesen jóval másabbnak kellett lennie az elődnél. Bár a kasztni más volt, a hossz lényegében maradt, de a tegelytáv nőtt (rossz a kanyarokban). Már hátul is MacPherson futómű szolgált, és a motort is hátradöntötték 20°-kal, plusz új égéstéri elemeket kapott az erőmű. A hajtás ugyanaz maradt, mint a korábbi Evokban-ez lett az autó egyik leggyengébb pontja. A kocsi nagyobb, testesebb volt; ez nem lett volna baj, ha rendesen ki lett volna fejlesztve és tesztelve. De nem volt, és így vágtak neki a lejtőnek...

Kép Nos, mindenki izgult, hogy vajon Mäkinen és a Lancer WRC hogy teljesít majd. A válasz már az első gyors után megjött: katasztrofálisan... Loix sem ment jobban, ő kilométerenként 2 másodpercet kapott, Mäkinen csak egyet. Korzikán sem volt jobb az autó, és Mäkinen már az első nap majdnem beleborult egy szakadékba... Ő csigolyarepedéssel "megúszta", Mannisenmäki viszont olyan komolyan megsérült, hogy kórházba kellett vinni, és többet vissza sem tért. Ausztráliában végre murván is mehettek az autóval, bár Mäkinent rendkívül hátráltatta az új navigátor és a háta, de ennek ellenére hatodik lett. Walesbe bajnoki esélyesként érkezett, de egy kátyú eltörte a futómű egyik csavarját, így kiesett. Loix sem ért be, nála a gond a váltókkal volt, pontosabban nem volt több csere a meghibásodottak helyett... Már korábban is lehetett tudni, hogy Mäkinen távozik, de Loix sem maradt a Mitsuval. A csapat és Mäkinen is harmadik lett év végén.

Kép 2002-ben tehát nagy változás volt a pilótafronton: Alister McRae és Francois Delecour jött. Év közben néha beszállt Paasonen is, aki az autó első szakaszgyőzelmét szerezte később. A szezon kezdete előtt mindenki pozitívan nyilatkozott, hogy mennyie jó az autó és a csapat. Mone Carloban ennek ellenére borzalmasan kezdtek, Delecour csak a kilencedik lett, öt percet kapva a már Subarus Mäkinentől. Svédországban felcsillant némi remény, hiszen McRae ötödik lett (ami az autó eddigi legjobb eredménye...). Korzikán Delecour hozott pontokat a 7. hellyel, Spanyolországban a pedig a kilencedikkel. Ezután három nullás verseny jött, Kenyában McRae kilencedik helye ért 1 pontot. Finnországban bemutatkozott a Step2-es WRC, ami gyakorlatilag semmivel sem volt jobb, mint az előd. A csapat nem-skandináv pilótái nem tudtak megbirkózni az autóval, ami lényegében Mäkinenre épült, és agresszív ballábfékezési stílust követelt. A változás annyi volt, hogy tovább könnyítették a motor forgórészeit és a kasztnit, de változtattak a hajtásprogramon is. Németországban és San Remo-ban Delecour hozott 1-1 pontot. Új-Zélandon Paasonen remekelt, negyedik is volt, de kiesett. A csapat ezek után már nem szerzett pontot, így holtversenyben utolsók lettek. Év végén a Mitsubishi úgy döntött, hogy egy éves pihenő után tér csak vissza.

Kép 2003 az átalakítások éve volt. A Marlboro elhagyta a csapatot, hogy a Peugeot főszponzora lehessen. A team részt vett pár futamon (Svédország, Új-Zéland, Németország), ahol a Step2-es Lancerrel úgymond teszteltek, és próbálgattak alkatrészeket. A legjobb eredményt Alister McRae hozta Új-Zélandon, ahol hatodik lett. Érdekesség, hogy a Deutschland Rallyn két olyan autóval szerepeltek, amiknek ez volt az egyetlen VB-s bevetésük (KN52 XBB és KN52 XBC). Ezek közül az előbbit -mint az Evo VI-ok előtt az összes gyári autót- a Mitsubishi megsemmisítette, az utóbbi viszont még mindig fut Spanyolországban.

 

Kép 2004-re a csapat teljesen átszerveződött. Mario Fornaris lett az új főmérnök, és teljesen áttervezett autóval állt elő. A csapat szerint a régihez képest 6000 ponton változott az autó, ami még mindig a Cedia-ból készült. A motoron kívül minden megváltozott, legszembetűnőbb a kinézet, főleg a hátsó szárny. A csapat a Japán Rallyra már nem ment el, inkább teszteltek a következő évre. A Lancer WRC nagyon kezdeti állapotban volt ekkor, legjobb eredményüket Panizzi hozta, aki hatodik lett a Montén.

 

 

Kép 2005-ben a szabályváltozások és a fejlesztések miatt újabb Lancer WRC jött; a 04-es kocsihoz képest 30 centivel lett szélesebb, plusz új hátsó futómű, hajtás és motoralkatrészek kerültek bele. A változás szembetűnő volt, hiszen Panizzi rögtön harmadikként nyitott, Rovanpera pedig negyedik lett Svédországban, ötödik Mexikóban. Ezután is jól teljesített Rovanpera és Galli, előbbi Görögországban hatodik lett, Törökországban Galli még vezetett is, de technikai gondok csak nyolcadik lett; a deutschland Rallyn viszont ötödik. Rovanpera megismételte svéd eredményét Walesben, Japánban pedig a mexikóit. A szezonzáró ausztrál versenyen Rovanpera második, Galli pedig ötödik lett. Bár az eredmények javultak, a Mitsubishi mégis kivonult -gyári szinten- a VB-ről az év végén.

A versenyzés "felfüggesztését" 2005. december 14-én jelentették be, hozzátéve, hogy 2008-tól (a Mitsubishi cégen belül keresztülmenő változások miatt szálltak ki) vissza akarnak térni. Nos, mint ez sok más gyártó esetében is volt, ez -eddig- nem történt meg... Hogy mi vezetett ahhoz, hogy a kilencvenes évek "sikercsapata" pár év múlva csak sereghajtó legyen, mitöbb, kiszálljon? A válasz nem egyszerű. 2000-ben év közben az elmaradozó fejlesztések, ill. a többi élcsapat nagyobb mértékű fejlődése mellett az A-s Lancer nem tudta felvenni a versenyt abban a formában a Peugeot-val vagy a Subaruval. Bár toldozták-foldozták, ez sem sokat segített, és 2001-ben is csak az A-s szabályok -engedélyezett- nagymértékű "figyelmen kívül hagyásával" sikerült életet lehelni az autóba. Az FIA-val pont ezen változtatások miatt kötött egyezség szerint a lehető leggyorsabban kellett a csapatnak megépítenie a WRC-t, ami így nyilván nem volt sem normálisan kifejlesztve, sem tesztelve. A szoros időkorlát miatt rengeteg kulcsfontosságú alkatrész az A-s autóból került át -némileg változtatva vagy nem-, és már Mäkinen is állandóan a csapatváltással foglalkozott akkoriban. Hozzá kell tenni, hogy az anyacég ezidőtájt anyagi gondokkal küzdött, így nem csoda, hogy nem sikerült jó autót építeni. Ezen 2002-ben sem tudott sem Delecour, sem McRae változtatni, a pénz hiánya miatt nem tudtak előrelépni és kiküszöbölni a konstrukciós hibákat. A 2005-ös búcsúnak is részben anyagi okai voltak, valamint az, hogy akkor a Dakaron sikeresebb volt a Pajero, mint a Lancer (Cedia) WRC. 2006-tól a Ralliart Europe és a Rallyrent futtatott a VB-n és a nemzeti bajnokságokban Lancereket, ezek mellett Norvégiában "élt" jópár exgyári A-s Lancer is. A Ralliart Europe később MML lett, magát az anya-Ralliartot idén márciusban zárták be, 20 évnyi működés után. Hogy lesz-e folytatás? Kiderül. Egy biztos: ha a Mitsubishi valaha vissza is tér, az addig szerzett tapasztalattal bármikor komolyan kell majd vele számolni.

Következő rész: Skoda

datas: www.juwra.com, www.rallybase.nl

fotos: Mitsubishi, www.juwra.com, www.motorsport.com, www.aia.tartu.ee/~indrek/ralli/mitsubishi/